Author/Uploaded by Andrew Peterson
A három Igiby testvér, Jennár, Tink és Léli abban a hitben nő fel, hogy hétköznapi életet élnek, és egészen hétköznapi családból származnak. Egy végzetes napon viszont fény derül a titokra, hogy valójában ők Anniera „elveszett ékkövei”, egy tengerentúli királyság örökösei. Hirtelen mindenki az életükre akar törni, ezért menekülni kényszerülnek. Céljuk a biztonságot jel...
A három Igiby testvér, Jennár, Tink és Léli abban a hitben nő fel, hogy hétköznapi életet élnek, és egészen hétköznapi családból származnak. Egy végzetes napon viszont fény derül a titokra, hogy valójában ők Anniera „elveszett ékkövei”, egy tengerentúli királyság örökösei. Hirtelen mindenki az életükre akar törni, ezért menekülni kényszerülnek. Céljuk a biztonságot jelentő Jégróna, ahová Fagyar agyarai nem követhetik őket. A legnagyobb veszélyt mégis a féltékenység és a keserűség jelenti, amely szétszakadással fenyegeti a családot. Jennár és testvérei végül kénytelenek a saját bőrükön megtanulni, hogy az összetartás mindennél fontosabb. A díjnyertes, minden korosztályt lebilincselő Hajnalszárnya-sorozat (The Wingfeather Saga) második kötete, az Észak vagy halál! bebizonyítja, hogy az Igiby gyerekek kedvelt játékához, a cápaveszélyhez hasonlóan még a legelkeserítőbb helyzetből is van kiút… A négyrészes fantasyregényből animációs sorozat is készül. Originally published in the U.S.A under the title: North! Or Be Eaten Text copyright © 2009 by Andrew Peterson Illustrations in appendices copyright © 2009 by Andrew Peterson Creaturepedia illustrations copyright © 2020 by Aedan Peterson All other interior illustrations copyright © 2020 by Joe Sutphin Published by arrangement with WaterBrook, an imprint of Random House, a division of Penguin Random House LLC. Cover art by Nicholas Kole Cover design by Brannon McAllister Hungarian edition © 2022 by Harmat Kiadó All rights reserved. Minden jog fenntartva. Fordította: Szabadi István ISBN 978-963-288-720-3 E kiadvány a kiadó írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, nem sokszorosítható, nem tárolható visszakereshető rendszerben, nem tehető közzé sem elektronikus, sem más formában. Kiadja a Harmat Kiadó 1113 Budapest, Karolina út 62. Telefon/fax: (1) 466 9896, (1) 386 0865 E-mail: [email protected] Honlap: www.harmat.hu Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja. Felelős kiadó: Herjeczki Kornél Felelős szerkesztő: Győri Anna Műszaki vezető: Bernhardt Peter Borítóterv: Müller Peter Tervezőszerkesztő: Boltos Peter Nyomdai kivitelezés: Séd Nyomda, Szekszárd Felelős vezető: Dránovits Anna Szeretem, hogy Andrew minden könyve csupa kaland, csupa zabolátlan kreativitás, de legfőképpen csupa szív. A szerző valódi költő és zseniális mesemondó. Bármit ír, én elolvasom. Sally Lloyd-Jones New York Times-bestseller-író, számtalan gyerekkönyv szerzője Felejthetetlen élmény az egész családnak! Teljes szívemből ajánlom a sorozatot! Sarah Mackenzie, a The Read-Aloud Family szerzője, illetve a Read-Aloud Revival podcast alapítója és műsorvezetője A The Wingfeather Saga szellemes, fantáziadús, csupa szív könyvsorozat. Szeretettel ajánlom minden fiatal olvasónak, aki már az összes Narnia-könyvet ismeri, és új kedvenc olvasmányt keres. Anne Bogel, a Modern Mrs. Darcy blog szerzője és a What Should I Read Next? podcast műsorvezetője Szertelenül képzeletgazdag és bájosan pimasz eposzi fantasy, amelyből árad a szellemesség és a bölcsesség. Az olvasó ráadásul azt is megtudja, pontosan miként kell elbánni az umfokkal, az agyarakkal, sőt akár egy fogas tehénnel is. Allan Heinberg, A Grace klinika írója és producere, a Young Avengers Marvel-képregények társalkotója Roppant ötletes! Phil Vischer, a VeggieTales alkotója Aedannek, Ashernek és Skye-nak. Sose felejtsétek el, kik vagytok! 1. A magányos fendril Fogas tehééén! – bömbölte Podó, és egy bottal nagyot sózott a legközelebbi glipptölgy törzsére. A vén kalóz szeme lángolt, és úgy állt a fa tövében, mint egy kapitány az árbócnál. – Fogas tehén! Gyorsan a lombházba! Nem messze onnan egy nyílvessző süvített át az ágakról függő mohán, és egy deszkalapba csapódott, amelyet egy vicsorgó agyart ábrázoló szénrajz díszített. A nyíl szájon találta a képen szereplő agyart, és még mindig remegett a becsapódástól. Tink leeresztette az íjat, és hunyorogva vizslatta, eltalálta-e a célt, miközben tudomást sem vett a nagyapjáról. – Fogas… – ej, ez aztán a szép lövés, fiacskám! – tehén! Podó ismét ráütött a fatörzsre, Nia pedig felsietett a kötélhágcsón a csapóajtóhoz, amely Pet, a Zoknikéz lombvárába nyílt. Egy zokniba burkolt kéz nyúlt le, és felhúzta a nőt a nyíláson át. – Köszönöm, Artham! – mondta Nia, és nem eresztette el a kezét. Felszegett állal egyenesen a férfi szemébe nézett, és várta a választ. Pet, a Zoknikéz, aki valójában a Hajnalszárnya P. Artham névre hallgatott, visszanézett rá, és nagyot nyelt, fél szeme megrebbent, mint aki azt keresi, merre fusson. Mindig ilyen arcot vágott, ha a nevén szólították. Nia továbbra sem engedte el a kezét. – Sz-szívesen… Nia. – Minden szóval meg kellett küzdenie, különösen a névvel, de hangja épelméjűbben csengett, mint korábban. Egy hét sem telt el azóta, amikor az „Artham” név hallatára még elfogta az őrjöngés, visítva lemászott a kötéllétrán, és órákra eltűnt az erdőben. Nia eleresztette a kezét, és a padlóba vágott nyíláson át lepillantott az apjára, aki még mindig a fatörzset csapkodta, és a fogas tehenek küszöbön álló rohamáról harsogott. – Gyere már, Tink! – kiáltotta Jennár, és egy nyílvesszőktől zörgő tegezzel a hóna alatt Léli felé iramodott. A kislány a kutyája, Bogyó hátán ült. Mivel Bogyó akkora volt, mint egy ló, veszélyességben felért az erdő bármelyik fogas tehenével, és csak lihegve, farkát csóválva várakozott. Tink kelletlenül eldobta az íjat, és követte testvéreit, miközben az erdőt fürkészte fogas tehenek után. A fiúk lesegítették tágra nyílt szemű húgukat a kutya hátáról, és sietve megindultak a kötélhágcsó felé. – Tehén, tehén, tehén! – üvöltötte Podó. Jennár előreengedte Tinket és Lélit a létrán, majd követte őket a lombházba. Amikor mindannyian biztonságban voltak, Podó is átszuszakolta magát a nyíláson, és bereteszelte a csapóajtót. – Nem rossz. – Az öreg szemmel láthatóan elégedett volt magával. – Jennár, legközelebb nógasd kicsit jobban a testvéreidet! Ha tényleg nyakatokon lett volna egy tehén, talán oda sem értek a hágcsóhoz, mielőtt a nyálkás fogak a zsenge húsotokba tépnek… – Kérlek, apa! – mondta Nia. – …és leszaggatják a csontról – folytatta Podó. – Ha Tink makacskodik, neked kell gondoskodnod arról, Jennár, hogy azonnal abbahagyja mindazt, amivel foglalatoskodik, megértetted? Jennárnak lángolt az arca, és már a nyelve hegyén volt a válasz, de sikerült lenyelnie. A fogastehén-gyakorlatot mindennap